A velencei lagúna vizeiben, néhány kilométerre Szent Márktól, rejtőzik egy titkokkal és legendákkal körülvett sziget: Poveglia.
Ez a kis földnyelv, viharos történelmével és kísérteties hangulatával, sokak számára az intrika és a csoda szimbólumává vált.
Poveglia szigetét először a rómaiak lakták, majd a barbár inváziók idején menedékhelyül szolgált a menekülők számára. Az évszázadok során azonban Poveglia virágzó kereskedelmi és mezőgazdasági központtá fejlődött, kihasználva stratégiai helyzetét a velencei lagúna szívében. Kiváltságos elhelyezkedése lehetővé tette, hogy a sziget prosperáljon, és fontos központjává váljon a környék kereskedelmi és gazdasági tevékenységeinek.
Poveglia történetének egyik legsötétebb és legdrámaibb fejezete a 14. századi nagy pestisjárvány idejére nyúlik vissza. Ebben a szörnyű korszakban a szigetet lazarettóvá, azaz karanténhelyszínné alakították, ahol a fertőzötteket elszigetelték, hogy megakadályozzák a járvány terjedését. Ezrek haltak meg itt, és a sziget a szenvedés és kétségbeesés helyévé vált.
A népszerű hiedelem szerint azoknak a lelkei, akik a szigeten haltak meg, még ma is kísértenek, hozzájárulva ezzel a sziget átkozott helyként való hírnevéhez.
Poveglia történelmének egy másik fontos korszaka 1922-ben kezdődött, amikor pszichiátriai kórház nyílt a szigeten. A létesítményben uralkodó körülmények híresen kemények voltak, és idővel hátborzongató történetek kezdtek keringeni a betegeken végzett orvosi kísérletekről. Ezek a pletykák, amelyeket a szigetet övező rejtély még tovább táplált, hozzájárultak a sziget baljós hírnevéhez.
A kórház 1968-ig működött, amikor végleg bezárták. Azonban a szellemekről és paranormális jelenségekről szóló történetek, amelyek ehhez az időszakhoz kapcsolódnak, ma is élnek, és Poveglia mint kísérteties és átkozott hely mítosza még mindig él.
Poveglia hányattatott múltja számos legendát és történetet szült, amelyek ma is lenyűgözik és megijesztik a hallgatókat.
Íme néhány a legismertebbek közül:
Egy hátborzongató legenda szerint az elmegyógyintézet egyik orvosa kísérleteket végzett a betegeken. A történet szerint megőrült, és leugrott a sziget harangtornyából, de egy titokzatos köd megmentette a haláltól. A monda szerint szelleme ma is a szigetet járja, üldözve azokat, akik belépnek az elhagyott épületekbe.
Egyes történetek kísérteties gyermekhangokról számolnak be: nevetés és játék hangja hallatszik a szigetről, talán a pestis áldozatává vált gyermekeké. Teliholdas éjszakákon lehet hallani őket, ami különös, hátborzongató hangulatot teremt.
Sokan úgy vélik, hogy a sziget el van átkozva, és aki ide látogat, szomorú sorsra jut. Ez a babona hozzájárult ahhoz, hogy Poveglia évszázadokig lakatlan maradjon, és távol tartotta a legbabonásabb látogatókat is.
Idővel azonban a valóság és a legenda közötti határ egyre elmosódottabbá vált.
2009-ben például az amerikai Ghost Adventures című tévésorozat forgatócsoportja egy éjszakát töltött a szigeten, és paranormális élményekről számolt be – ezzel tovább erősítve a hely rejtélyes hírnevét. A történelmi források elemzésekor azonban kiderül, hogy sok szenzációs esemény nem igazolható.
A sziget valódi története – bármennyire is drámai – talán más igazságot hordoz, mint amit a legendák mesélnek.
A zavaros múlt és a hátborzongató hírnév ellenére Poveglia egy meglepően pozitív oldalt is rejt: gazdag és többnyire érintetlen ökoszisztémát. A városiasodás és a tömegturizmus hiánya lehetővé tette, hogy a természet szabadon fejlődjön, így a sziget a velencei lagúna egyik különleges élőhelyévé vált.
A sziget növényvilága főként a velencei lagúnára jellemző helyi növényekből áll. A buja növényzetben tengeri fenyők, nyárfák és különféle cserjék borítják a tájat, zöld ölelésbe burkolva a történelmi romokat. A vad természet és a romos építészet közötti kontraszt szürreális és lenyűgöző légkört teremt, ahol az idő mintha megállt volna.
A sziget számos állatfaj, különösen madárfajok számára is értékes menedékké vált. A sirályok, gémek és más madarak Poveglia környékének vizeit és erdeit ideális fészkelő- és pihenőhelynek tartják. A sziget nyugalma, távol a közeli Velence nyüzsgésétől, ezeknek a lényeknek felbecsülhetetlen értékű természetes menedéket nyújt.
Sajnos, a velencei lagúna számos területéhez hasonlóan Poveglia sem mentes a mai környezeti kihívásoktól. A tengerszint emelkedése, a partok eróziója és a szennyezés valódi fenyegetést jelentenek a szigetre és annak érzékeny ökoszisztémájára.
Ezért ennek az egyedülálló környezetnek a megóvása közös elkötelezettséget és gondos gazdálkodást igényel, hogy természeti erőforrásait megőrizzük a jövő generációi számára.
Bár Poveglia rendkívül vonzó, hivatalosan zárva van a látogatók előtt.
A sziget az olasz állam tulajdona, és a belépés biztonsági okokból tilos: az omladozó, elhagyott épületek veszélyt jelenthetnek a látogatókra. Figyelmeztető táblák jelzik, hogy a partraszállás tilos, így az önkényes felfedezés elbátortalanított.
Időnként külön engedélyeket adnak kutatási vagy vezetett látogatások céljából, de ezek ritkák és nehezen megszerezhetők. A korlátozott hozzáférés is hozzájárult ahhoz, hogy Poveglia legendája és misztikuma fennmaradjon.
Akik szeretnék felfedezni a velencei lagúnát, azok számára a Camping Ca’Savio az ideális kiindulópont. A gyönyörű Cavallino-félszigeten található, néhány kilométerre Velencétől, a kemping barátságos és környezetbarát környezetben kínál pihenést. Innen hajókirándulásokon fedezheted fel a lagúna legszebb szigeteit, és – ha csak távolról is – megpillanthatod Poveglia rejtélyes sziluettjét, miközben elképzeled a történeteit és titkait.
Poveglia továbbra is rejtély marad – egy hely, amely a történelem és a legenda határán lebeg. A lagúnában némán meghúzódó sziget ma is megihleti azokat, akik messziről szemlélik, emlékeztetve arra, hogy a legizgalmasabb titkok gyakran azok, amelyeket az idő és a víz örökre magába zár.